Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos, nem a kinézeted,
’Hogy rám nézel, egy pillanat, de máris megigézel,
Az érzelem, mi legbelül van, nem a mellemen,
Én éreztem, tudod más nem kellett volna többé nekem!
Neked a rózsaszín kell, a tömeg lány!
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól, hát mért nem hagysz már el?
A jófiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!
Sírtam én, hogy te mást bámultál, így rúgtál belém,
Álmodban mással mászkáltál oly boldogan,
A vasalt haj nem kell, sem ezüst póló csillogó kövekkel,
Én más vagyok, nekem a lazaság számít, nem a tűsarok!
Neked a rózsaszín kell, a tömeg lány!
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól, hát mért nem hagysz már el?
A jófiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány…
A mesékben harcol értem a hercegem,
De te csak játszottál, én elhittem neked...
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Rájöttem, s már én hagytalak el.
Kőből van a szíved, nagyot tévedtem,
Mikor elhittem, hogy te lehetsz a végzetem,
Nem te vagy már az, aki nekem kell!
(Itt a vége, fuss el végre!) Nem, nem, nem! Tűnj már el!
(Itt a vége!) Tűnj már el!
(Itt a vége, fuss el végre!) Tűnj már el!
(Itt a vége, itt a vége, fuss el végre!) Nem, nem, nem! Tűnj már el!
(Itt a vége!) Nem, nem, nem!
(Itt a vége, fuss el végre!) Tűnj már el! Tűnj már el!
No comments:
Post a Comment